Az épületben, ahol lakunk, van egy könyvtár. Eufemizmus a javából: két
farostlemez ruhásszekrény tele van gyömöszölve a korábbi lakók által
itt felejtett, vagy a repülőgépeken érvényes súlykorlátozás miatt a
csomagolás során feláldozott könyvekkel. A paletta is ennek megfelelő.
A kínálat 10%-a szuperhatásos vállalati-irányítási- és menedzsment
kézikönyv. Az a típus, tudjátok, ahol az utolsó tíz oldalon derül ki,
hogy a szerző egyetlen hatásos vagyonosodási ötlete ennek a
frázisgyűjtemény a piacra dobása volt. A szerencsétlen fickó, aki meg
pénzt adott érte, azóta is veri a fejét a falba, vagy ráncolt homlokkal
rágcsálja a ceruzája radíros végét a saját művének formába öntése
közepette.
A másik kilencven százalék a Leslie L. László és D. Steel típusú k_rós-partraszállós meg übermély társadalmi dramatika vonulat. Vajon leszámol-e Jack a csontvázak meg-megújuló hullámokban előrajzó hordáival? Vajon lehet-e jövője a jóképű plasztikai sebész David és az álomszép borderjumper Teresa románcának? Kihúzza-e a Charlie-század a 412-es magaslaton az erősítés megérkezéséig?
Én meg válasszak.
Túl vagyok egy S. King-en, két Michael Crichton-on, egy Groucho Marx idézetgyűjteményen, egy vietnámi háborús visszaemlékezésen (egy volt VK tollából - unikum!, az amcsi filmekben mindig csak a másik oldalt mesélik el!), és kínomban elkezdtem a 80 nap alatt a Föld körült is. Legtöbbet mégis a Lonely Planet gyűjteményünket forgatom, amely most már három tétellel büszkélkedhet: Szingapúr, Indonézia, SE Asia on a shoestring.
Van azonban mégis valami, ami miatt örök híve maradok az itteni
"könyvtárnak" (az idézőjelet nem én teszem oda, hanem a recepciós
kislány, aki utolérhetetlen grimasszal és sóhajjal, szinte szégyenlősen
mondja ki, hogy "library"). A gót hagyományokat követő szabóervines,
templomszagú, kussolós és kussoltatós kriptákkal szemben ez a könyvtár
maga az élet. Magában hordozza Dél-Kelet Ázsia abszurditását, színeit,
illatait.
A pozdorja bútorzat a recepció mögötti irodahelyiség sarkában
kapott helyett, válogatás közben a Concourse bérszámfejtésének,
beszerzésének, menedzsmentjének kulisszái mögé lehet besandítani.
Hál'stennek mindig este megyek, így a csajoknak nem kell úgy tenniük,
mintha dolgoznának, amíg a gólem kotor a szekrényben. Így csak arról
értesülök, melyik íróasztal gazdája melyik irányzatot követi
(post-it-os, kindertojás-bizbaszos, bögrés és/vagy hűtőmágneses),
illetve hogy a nyomtató egy velem egykorú mátrix csoda, paleontológusok
álma.
A földszinti helyiség falszomszédja viszont a Nirvana nevezetű
karaoke-bár. Mivel a fal vastagsága nem sokkal haladja meg a
szekrényajtóét, a könyvek böngészése közben felejthetetlen pillanatokat
szereznek a félrészeg helyiek az Alphaville "Fülevő Jan" című
szerzeményének vonyításával.
Nekem hagyján, öt perc az egész, kibírom. De a recepciós pipi egész nap ezt hallgatja!!!
